Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a
rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult,
megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...)
Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim.
Kérlek, ne vedd ezt túlságosan
komolyan.
Csak annyi igaz, hogy szeretlek.
