Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket.
Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg
szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi
ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába...
Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg.
És
nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás
tengerpart.
Mert egyedül van.
