Márai Sándor


Az áldozatokról és a merénylőkről
Mindig és örökké csak arra gondolj, hogy az emberek, akik közelednek hozzád, egyszerre
bűnösök és ártatlanok, s ugyanaz a törvény működik szívükben, mint a te szívedben
és a világmindenség érlüktetésében, s ugyanolyan halandók, mint te vagy. Az
emberi gonoszság és az emberi jóság a világ életütemének egyformán árama és alkatrésze.
A legnagyobb gonosztevőt sem tudom már másképpen szemlélni - azt sem, aki
életemre tör -, mint az élet nagy egységének egyik eszközét. Életemre tör, de ő is
áldozat - mit is gyűlöljek rajta?