Néha úgy kapunk, hogy szinte semmit sem adunk, máskor pedig úgy vesznek
el tőlünk, hogy szinte már mindenünket odaadtuk. Nagyon nehéz néha a jót
megkülönböztetni a rossztól, a feketét a fehértől, hisz minden oly
átlátszó, minden oly kétszínű.
Search
Angyalka
Népszerű bejegyzések
-
Mondjak neked újat magadról? Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek? Tudod, hogy a Nap a szíved? Tudod, hogy Nap nélkül nincs élet? Hogy... -
A legtöbb ember gyáva a szeretethez. Gyáva, a szó titkos és aljas értelmében: azt hiszi, hogy a szeretet gyöngeség. Ez a hamis szeretet. ... -
Az éjszaka megint egyedül bújt mellém, De én neki háttal, ébren vártalak. Álomként takartál be, mikor az éjfél Végre elhozott... De a hajna... -
A pillangók nem látják a saját szárnyaikat, így nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki; ez az emberekkel is így van. Ezért van... -
"Ha meg tudod tartani a józanságodat, mikor körülötted mindenki elveszti a fejét... Ha bízni tudsz magadban, mikor mindenki kételkedik ... -
Csak a tudás átadható, tanítható - a bölcsesség nem. A bölcsességre rá kell találni, lehet élni általa, de kimondani, közölni nem le... -
Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony vol... -
Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni. Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem e... -
Engem ne emeljen a magasba senki, Ha nem tud addig tartani Míg tényleg megnövök Guggoljon ide mellém Ha nem csak hallani De érteni akar Hogy...
 |