Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a
törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a
vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici
lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely
hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll,
mellyel gyönyörű, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt
hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis,
mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel
öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a
lelkeddel őrzöd.
Soha nem múló vággyal.
Soha nem múló vággyal.
