Az ember mindenért felelős, ami vele történik.
A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait.
Inkább az öröm magvait veti el. Előbb-utóbb mindent le kell aratnod,
amit elvetettél. Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs
elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy
napon kertté fejlődnek. (...) Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a
dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan
létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a
Paradicsomot.
