Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt, Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt, Segítsd fel azt, ki előtted lent hever, Ápold a lelkét, mert többet érdemel. Ha megbántanak, - porold le lelkedet! Ne őrizgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek. (Szótüskék szúrják az érző lelkeket.) Ha így teszel, lelked is felderül, A békesség madara a válladra ül. Szívedet boldog nyugalom járja át, És ezt az érzést másoknak add tovább!
