Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban

A végzetben hiszek – felelte természetesen –, a végzetben, amelyet mi csinálunk és aztán elfogadjuk.

Az életben hiszek, a változatokban, melyek végül mind csodálatosan összeillenek, a sok részletből egész lesz, egy ember és egy élet.