Müller Péter

Én nem tudok szeretet nélkül élni.
Még emberi jóérzés nélkül sem.
Szeretethiányos állapotban fulladozni kezdek és, ha lehet elmegyek.
Elmenekülök.
Eltűnök, s többé nem jövök vissza.
Persze, ezt nem mindig lehet.
Van amikor maradni kell.
Amikor az élet kényszerít és nem enged menekülni , mert sorsom van a pokolban és muszáj ott élnem.
(Pokol számomra az a hely, hol nincs szeretet.)
Ilyenkor amennyire lehet „levédem” magam. Minden rossz varázsszem sugarától elzárkózom, és ha ezt nem lehet, igyekszem még a legrosszabb erőkkel is „jóban lenni”. Nem ütközöm, nem térítek, nem javítok. Harci taktikám a teljes passzivitás. Ennek eredménye – s erre egyáltalán nem vagyok büszke-,hogy velem nem lehet összeveszni. Ez még senkinek sem sikerült. Nem is haragszom senkire. Az ellenségemre sem. De nem szeretem!
Így élek a pokolban. Néha kinyílok – de inkább zárva vagyok.