Amikor
a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a mulandóságra. Olyan természetes
az egész.
Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre,
közönyösen, magától értetődően.
Így is mondjuk: szürke hétköznapok.
A
ma, a holnap és a tegnap is az volt.
Így élsz.
Eszedbe sem jut, hogy
ünnepben létezel.
