Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit.
Félünk váltani, búcsúzni, továbbmenni.Félünk az újtól.
Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. 'Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja Shakespeare. Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét. Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: 'Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj.' Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve.
Nevetett a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges.
Most már odaát van a Drága, és onnan segít.
Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét.
S tanulom tőle az átváltozás művészetét.
Ajánlom, te is tanuld meg.
Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb.
