A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk:
hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a
sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak
röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik
a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja,
felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra.
Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen
marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek
elmúltával már semmi jelentőségük sincs.
lyenformán idővel
kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.
