"Sokat gondolok rád."
Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a
másiknak...
De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted,
akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak.
Mert ha így
szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt.
Nem is
gondolsz rá.
Ez egészen más érzés.
Folyamatosan jelen van az életedben.
Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a
madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat
kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét.
Nem gondolsz rá, hanem
érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.
