A lelki szeretetben énünk kőkemény falai
megrepedeznek, s mint az árvíz kilépünk magunkból, s a másik világát is
elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal,
szögesdrótokkal.
S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak, vagy
sebeznek.
Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és
akadályokkal teli országba jut.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy
túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat
eltűri, s elfedi.
