Amikor már vészesen rühellem a telet,
részletesen magam elé képzelem a tavaszt.
Abban a hitben ringatózom,
hogy nem hagytam ki semmit: így és így fog kibomlani, lépésről lépésre.
Aztán eljő végre a valóságos tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban,
csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet.
Akár a
szerelem...
