Milyen
különbül, mennyivel forróbban és bensőségesebben vagyunk azonosak
bűneinkkel, fogyatékosságainkkal,mint erényeinkkel és képességeinkkel!
Mennyivel inkább jellemez engem az, ami gyöngeség bennem, amire vágyom
és tudom, hogy árt nekem, amit szeretnék, s amihez nem vagyok elég
erős,bölcs és fegyelmezett, mint az, hogy néha és nagyjából mégis
összeszedem magam,elkövetek valamit egészségemért is, mellékesen
teljesítem kötelességeim.
Igazában a bűn vagyunk, a gyöngeség, az, amit leplezünk.
Az erény, ami kilátszik belőlünk, felülete csak a jéghegynek, ami a mélyben vagyunk.
