Müller Péter
Bejegyezte:
Angyalka
A lelki nemesség mögött mindig ott vannak a fájdalmak érlelő tapasztalatai. De! Egy percnél tovább se maradj bennük, mint ameddig kell.
Utána vedd a kalapod, sapkád, és menj tovább.
Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak.
Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!
Jusson eszedbe, hogy az élet, egyetlen élet is: tapasztalatok sorozata. Akik pedig úgy vélik, van reinkarnáció, azoknak ez a szám végtelen. Ahhoz, hogy tudj élni, és a hajód menjen tovább, rengeteg érzést, fájdalmat, sorscsapást, gyászt, csalódást, nyomorúságot kell a hajófenékbe, az emlékezet passzív tartományába dobni.
Valahol ott van, le lehet szállni érte a mélybe, de nincs mindig szem előtt.
A hajó megy tovább.
Új partok, új kikötők felé.
Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is.
De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?