Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé.
A fák alatt, itt-ott még
láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.
Jusson eszedbe,
hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert
annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem
sírnak már.
Mosolyognak, amikor jönni látnak.
