Szeretethiányos
világban élünk. Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az
elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem
az önmagunkkal való rossz viszonyé. Elfelejtettük, amit a régi nagy
korok és tanítók tudtak még, hogy ketten élnek bennünk: van egy kifelé
néző, csakis a saját érdekeit látó, önző egónk - és van egy Benső Énünk,
aki sohasem felejtette el, hogy mindenki a testvére, a sorstársa, és
egy vele.
