Elszoktunk a csodáktól.Megy az élet, minden ki
van számítva, nem történik semmi rendkívüli...
Kislánykoromban volt egy
szokásom: a csodavárás.Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor
behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon. Egyszer
megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki.A
csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor
is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és a kicsi
pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos.
Az emberek
végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak.Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne!
