Mindenki sérül élete folyamán.
Azonban az a tapasztalatom, hogy manapság sokan állandóan sebeik körül forognak.Él bennünk a vágy, hogy gyermekkorunk összes sérüléseit felfedjük, hogy aztán feldolgozhassuk őket.Úgy gondoljuk, minden sebet el kell tüntetnünk, mindent, ami bennünket beteggé tesz, ki kell radíroznunk.
Ám ez az út zsákutcába vezet.
A helyes út az, ha megbékélünk sérelmeinkkel.
A sebeket értékként fogom fel.
Ott, ahol megsebzett vagyok,ott vagyok érzékeny az emberek iránt.Jobban megértem őket.
Sőt mi több: ahol sebzett vagyok,ott kerülök érintkezésbe saját szívemmel,igazi énemmel.
