Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy
karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk...
Rólad álmodtam. Bennem
voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly
szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörűség volt megosztanom
magam. Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt
is neked adhassam.
