Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél.
Az élet lüktetett benne...
A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány.
A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon.
Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom...
Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön.
