Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a
gyönyör, hogy a karjában lehetek.
Mintha egész életemben csak arra
vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna,
hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen
folyamából.
Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke,
időtlen élménnyel.
