Halk bűvölet száll. Fenn az ég ragyog.
Szerelmes, forró minden. Most repül
Hozzád lelkem. Érzed? Ott vagyok.
A
vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont,
melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
Bolyai mondá: a végtelenben találkoznak;
de mióta a végtelen te vagy, magam is tudom,
ha párhuzamosaimmal – a napot, a holdat –
átkarollak,
s ujjaimat – a világ végén valahol –
a derekadon
összekulcsolom.
Nem látlak, de tudom, hogy itt vagy. Érzem. Itt ólálkodsz egész idő alatt. Szeretném látni az arcodat... a szemedbe nézni és elmondani, milyen jó itt, csak megérinteni is valamit. Ez itt hideg... érezni. Jó. Vagy ez itt? Dohányozni... kávét inni, vagy a kettőt együtt fantasztikus! Vagy... rajzolni!
Fogod a ceruzát és húzol egy vastag vonalat. Aztán egy vékony vonalat. A kettő együtt már valami. Vagy, ha hideg a kezed és összedörzsölöd. Ez jó érzés. Nagyon jó.
Annyi a szép dolog.
De te nem vagy itt.
Én itt vagyok.
Jó lenne ha itt lennél.
Jó lenne beszélgetni veled.
A megvalósítás útja a gyakorlás.
Reggel, délben, este.
És másnap reggel és délben és este.
És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.
Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját!
Ezek a
gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek.
Néha a könnyek a
legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.
Adni csodálatos dolog.
Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.
Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.
Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor
sebezhetőek vagyunk.
Néha összeomlásra van szükség ahhoz, hogy
önmagunkra találjunk és folytathassuk utunkat.
A helyeket látom, hol lehetnél.
Fázik az üresség körülöttem.
A tavak esti dúdolása befesti
emlékeim kéklő borongással.
Lenyugvó szemed - őszi borzongás.
Kutatom egy elfelejtett vonásod
ijedt szívvel.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is.
Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
Egyikük sem szólt semmit, amikor megölelték egymást.
A szavak néha nem
mondanak eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz,
hogy pontosan kifejezzék a szív érzéseit.
Tudod, én még mindig gyereknek érzem magam, aki egyszer elment kalandozni felnőttországba,
és ott sok mindent játszott... De egyszer csak elfáradtam és hazamentem
volna gyereknek, aki vagyok.
De rémülten vettem észre, hogy a haza
megszűnt mögöttem, most már örökké felnőttnek kell lennem.
Megnyílni, és bízni abban, hogy olyannak fogadsz el, amilyen vagyok.
Nem játszani
az erőset azért, hogy szeress.
Ha erősnek mutatom magam, sosem fogom
megtudni, tudnál-e szeretni olyannak, amilyen vagyok: sebezhetőnek,
gyengének, esendőnek.
Az emlék, amit - ahogy mondják - az idő megszépít.
De az idő nem minden emléket képes megszépíteni.
Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmúlhatatlanul szépek, amikor megszületnek.
Amint a nap megérinti a horizontot, mondj el egy Imát. A nap hagyományában az emberek az imák által egyesülnek Istennel. És amikor egy imát a lelkünk szavaival mondunk el, az sokkal erősebb bármilyen szertartásnál.
Isten a magasságban van mind a Nap Hagyománya, mind a Hold Hagyománya szerint. A Mágus a nap felé fordult, és lehunyta szemét.
- Emberek vagyunk, és nem ismerjük a nagyságodat, Urunk. Add meg nekünk az alázatot, hogy kérni tudjunk. Mert egy kívánság sem hiábavaló, és egy kérés sem haszontalan. Mindenki tudja, hogy mivel kell táplálnia a lelkét. Adj hát nekünk bátorságot, hogy úgy tekintsünk a vágyainkra, mint a Te örök Bölcsességed forrásából eredő dolgokra. Csak akkor lesz fogalmunk arról, hogy kik vagyunk, ha elfogadjuk vágyainkat, Uram, Ámen. Ezután Bridára nézett, majd hozzátette:
- Most te jössz.
- Uram, add, hogy megértsem, hogy ami jó történik velem, azt mind megérdemlem. Add, hogy megértsem, hogy ugyanaz az erő hajt, hogy keressem a Te igazságodat, mint ami a Szenteket hajtotta, és ugyanolyan kétségeim vannak, mint amilyenek a szenteknek voltak, és ugyanazt a csüggedést érzem olykor, mint amit a szentek éreztek. Add, hogy elég alázatos legyek, hogy elfogadjam, nem vagyok más, mint a többiek, Uram, Ámen.
Hallgattak, nézték a naplementét, míg végül az utolsó sugár is elhagyta a felhőket. A Lelkeik imádkoztak, kértek, és hálát adtak azért, hogy EGYütt vannak.
Sohasem kötök nyakkendőt.
Sőt a cipőmet sem tisztítom, csak hetente egyszer.
Ezek felesleges dolgok.
Elkezdett esni, és esőt leső
Szemem alá pattant egy csepp eső.
Egy cseppet sem haragszom érte, sőt
Köszönöm szépen ezt a csepp esőt.
Amint gurult, behúnytam a szemem
Oly rég nem sírtam édes istenem.
Ha szeretsz az élet dolgain gondolkodni, még azt is figyeld meg, hogy
mindig a lényeg van meg először, s csak utána a részletek. Hiába
stimmelnek a részletek: abból a lényeg sohasem áll össze! Szeress!
Szeressen!
A többit majd megoldjátok.
Vagy elviselitek.
A kapcsolatok legvarázslatosabb pillanatai
közé tartoznak azok, amikor szavak nélkül is megértjük egymást.
Amikor
annyira bízhatunk valakiben, hogy tudjuk, nem kell elmondanunk, hogy mi
van bennünk, a másik ért minket.
Tudja, még mielőtt kimondanánk.
Nagyon furcsa érzés belegondolni abba, hogy a világ sivatagnak tűnik akkor is, ha tele van emberekkel, amikor neked az az egy hiányzik!
Bennem vagy,
és benned vagyok...
Mint jobbik énemet
fogadlak magamba
boldogan;
menedékem lettél
és otthonom;
nem vagyok többé hontalan.
Nem érted, pedig nagyon fontos tanács. Tanuld meg, szebb lesz az életed. Könnyebb és bölcsebb. Egy japán kifejezés ez, az ősi japán kultúra alapja. Úgy lehetne lefordítani, hogy gyönyörködj a múlandóságban. Élvezd a szomorúságot. Az őszt. A lehulló lombok színeit. A lebukó Nap narancsvörös, kihűlő olvadt vasérc fáradó árnyalatait.
A Hold is akkor a legszebb, amikor már majdnem eltakarták a fellegek, és a szerelmesed szeme is akkor a leggyönyörűbb, amikor átsuhan benned a gondolat: meddig láthatom még?
A virágzó cseresznyefa azért vált a szépség szimbólumává, mert a fehér és rózsaszín menyasszonyi ruhája egyetlen hét alatt lehullik róla, és ami utána jön, már nem olyan túlvilágian festői és fiatal - az már a valóság.
Az ember nemcsak akkor sír, ha valami baja van, hanem akkor is, ha találkozik a szépséggel, az igazsággal. Ha emlékezik arra, hogy minden elmúlik egyszer. Szeretünk sírni, ez az igazság.
- Miért sírsz?
- Mert olyan szép.
Mi a szép? Hogy ma még van, holnap már nincs, hogy elmúlik. Kár érte! Kár értem! A gyerek szeret sírni. Nemcsak akkor, ha baja van, amúgy is. Gyakran élvezi, de a felnőtt ezt nem érzi. "Segíteni" akar rajta, pedig néha hagyni kellene, hogy potyogjanak a könnyei, mert jó neki. Sőt, ajánlatos, ha néha te is kisírod magad.
Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk.
Ha valaki ilyenkor jobb kedvre akar deríteni, én még bánatosabb leszek, vagy dühös. A nagy bohócok, nevettetők tudták, hogy a közönséget meg is kell ríkatni.
Néha jobb, mint nevetni.
Mono No Aware!
Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt
és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad?
Csak
a jelen a tiéd.
A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni
tudsz.
Nem csak a madárnak van fészke.
A léleknek is.
Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet.
Ahonnan szárnyra
kelhet, és ahová visszatérhet.
Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést.
És nyugalmat.
Egy ölelő érzést. Otthont.
Ahol a szárnyaló lélek
biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz.
Igen,
van ilyen fészek.
Egy szív. Az Ő szíve.
Mindenki
csak önmagát hallja.
Ha mondasz nekem valamit, lefordítom a saját
lelkem nyelvére.
Te is ezt teszed, ha szólok hozzád.
Mindenkinek saját
világa van, melyben más-más visszhangot vernek a szavaink.
Ossz szeretetet, bárhová mész:
Legfőképpen a
saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban
távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő
kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg,
üdvözlő szavaidban.
Ha tudatosak vagyunk, megtapasztalhatjuk az isteni lelket; megérthetjük, hogy minden létező Isten megnyilvánulása.
Tudod, miért akarlak?
Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem
találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem
nélküled az ágyamban.
Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben.
Rád vártam, amióta csak élek.
Amit tudtam, arról kiderült, hogy nem jól
tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és
most is így van. És úgy is lesz.
Soha ne képzeld magad túl nagynak ahhoz, hogy ne érezd, szükséged van Istenre.
Ne hagyd ki Őt az életedből!
A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.
Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze
az akadályokat.
Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját,
megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a
kihívásokkal.
Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is.
Háromféle ember él a világon:
a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember.
Te látó-ember leszel, ugye?
Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges - apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért... a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék.
Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket társaid pozitívan tettek. Sőt azokért a dolgokért is hálás vagy, amelyeket megtehettek volna, de nem került rá sor. Hálát érzel azért, mert valaki segített neked - ez csupán a kezdet. Majd hálát kezdesz érezni azért is, mert valaki nem ártott neked - megtehette volna; kedves volt tőle, hogy nem tette meg.
Amint egyszer megérted a hála érzését, és engeded mélyen magadba ivódni, mindenért hálás leszel És minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz és morogsz. És ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A boldogtalanságot a panasz élteti. A panaszkodáson és a panaszkodó elmén csimpaszkodik. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
És ha süllyed a csónak, ne úszni tanuljatok, hanem repülni!
Növesszetek szárnyakat!...Nagy fehér szárnyakat, carissimi!...
A földi
bajok csakis arra jók, hogy fölemelkedjetek belőlük! Megoldani semmit
sem lehet, csakis föléje emelkedve!...
Minden változik, elmúlik és helyet ad valami másnak.
Leggyötrőbb helyzeteinket is észrevétlenül feloldja az idő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
