Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk közepén, lakható, vagy
kevésbé lakható díszleteink között.
Tényleg, megkérdezted már magadtól,
hogy mennyire lakhatók a díszleteid?
Search
Angyalka
Népszerű bejegyzések
-
Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged. Mert most két ... -
"A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbál... -
Soha ne nézz hátra, ne feledd, hogy a legcsodálatosabb legendákban az, aki hátranéz, kő- vagy sóbálvánnyá változik. -
Lóbáltam a lábamat az ágy szélén és fütyültem, tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom, és nem bírom elviselni az emlék... -
Az, hogy az emberek, hogyan bánnak Veled az az ő karmájuk. Ahogyan Te reagálsz az pedig a Tiéd. -
A felelősségről "beszélgettünk". Én azt írtam, hogy szerintem minden kapcsolatnak - még a legrövidebbnek is - van egyfajta felelő... -
Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával... -
Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap ...
 |