Távol-Keleti hagyományok szerint a Ló évébe léptünk.
Ültél már lóháton? Néztél már egy ló hatalmas, bölcs szemébe? Megpaskoltad egy ló meleg testét és erős nyakát? Érezted már, hogy ilyenkor mit üzen neked? Gyönyörködtél már egy ló szépségében? Átsuhant rajtad, hogy „Jé, mintha egy meséből jött volna a Földre!” Ismerkedtél már lóval? Érezted, hogy ő is ismerkedik veled?
Mi, manapság, már ritkán látunk lovat. Nem él velünk. Az autó lett a társunk. Jó esetben egy motorkerékpár, vagy egy váltós bicikli. Ezért tudnunk keveset arról, hogy mi a Jóság, mi a fékezhetetlen Szilajság és Erő – és mi az igazi Szelídség és Alázat. Nem tudjuk, mi az égi tudás. Friedrich Nietzsche-nek, világ egyik legzseniálisabb filozófusának, az Übermensch, vagyis az istenné dagadt Ego nagy kitalálójának a legszebb pillanata volt, amikor megcsókolt az utcán egy lovat, mert verték. Azt mondják, megőrült. Pedig ekkor élte át a szeretet élményét. Ez a csók többet ért, mint az összes műve. Soha így nem szeretett senkit.
A magyarság kollektív pszichéjének legszebb szimbóluma a Ló. Találd meg, magadban.
Ezt kívánom Neked az újesztendőre.
M. Péter
