Arthur
Miller írja Pillantás a hídról című darabjában, hogy az a bajunk, hogy
irtózunk a száz százaléktól, vagyis soha nem éljük meg a dolgainkat a
maguk teljességében.
Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül
kislisszolhatunk.
A száz százalék ijesztő, mert ha bukunk, száz
százalékosan bukunk.
De érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan
azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a
szenvedésektől?
