Mindig csodáltam a színészeket, akik minden nap nézik magukat az öltöző tükrében. És látják benne azt, akik - és azt, akik lenni szeretnének. De a kiindulás mindig a valóság.
Ha szépek akarnak lenni, tudniuk kell, hol csúnyák. Ha fiatalabbak, hol tűnnek öregnek. Ha meg kell öregedniük, látni kell, hol fiatalok még. Gyáva arcot bátorrá lehet festeni. Ostobát kissé értelmesebbé. Nőietlen szájat vastagítani lehet.
És a bokszolók is tükör előtt gyakorolnak. Ott látják, hol állnak hibásan, hol pontatlanok, hol védtelenek, hol tudják kihasználni, megütni, legyőzni őket. Ne félj a tükrödtől. És ne félj az illúziótlan önismerettől. Tudom, hogy nem az vagy még, akit a tükörben látsz - de ez a kiinduló pontod. Ez a valóságod.
