Egy
régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt,
állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává
változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló
kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A
varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett.
Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:
Amikor meggyógyul, emlékezzen, hogy a sebhelyek csak azt mutatják meg, ahol voltunk, de azt nem, hogy hová megyünk.
Az emberfélének két élete van.
Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.
Amikor önmagadat helyezed előtérbe, túllépsz az elfogadás
szükségességén, és teljesnek fogod érezni magad az örömtől, ami teljes
mértékben független lesz a külső körülményektől.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
A Varázsló, aki dönt, hogy mit akar: lent maradni a reménytelen sárban,
vagy fölszállni a szabad égre: benned van. Rajtad múlik minden.
A segítők mindig készen állnak. Emberek, angyalok, látható és láthatatlan lények egész serege. De addig nem indulhatnak a segítségedre, míg te - önmagadtól - a föltápászkodás és fölemelkedés nagy erőfeszítéseit nem teszed meg. Így tanultál valaha járni is. Nem anyukád emelgetett, hanem te küszködtél a gyenge kis lábaiddal. Neked kellett két kezecskéddel elérned anyád magasban váró ujjait.
Így működik az angyalvilág is. Vár. Bízik benned. Szurkol neked. És azt sugallja: "Gyere! Gyere! Gyere!" És ha jössz, szeretettel elkap, és a magasba emel. Minden belőled indul.
A repülés - de a tehetetlen föladás és zuhanás is. Az ember minden segítséget megkap, csak egyet nem: hogy önmaga legyen.
Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este.
A problémák olyanok, mint a felhők.
Emlékezz, hogy a NAP mindig ott
ragyog.
Koncentrálj a Napra, és járni fogsz tudni a felhőkön.
A népmesék vége, hogy a jó elnyeri jutalmát, s a rossz a büntetését. Itt
nem erkölcsi minősítésről van szó. Jó az, aki a bajban fölébredt.
megtalálta benső Istenét, önvalóját, s most elindul, hogy sorsának
következő feladatát teljesítse. A rossz az, aki a bajban nem ébredt föl,
nem lett több, fényesebb, szabadabb, de benne maradt a mókuskerékben,
öntudatlanul rohan tovább, és ismétel, ismétel, mint a bukott diák. Az
ilyen csak a bajokon kesereg, változtatni nem tud, nincs ereje hozzá –
ott marad a romokon.
A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy az ember elfogadja önmagát úgy, ahogy van, az ellentmondásaival együtt.
Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.
Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is
élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára
gondol, hanem másokra is.
Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy
erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy
boldog lehess.
Az ember valódi lényege a jóság.
Vannak más, a nevelésből és a tudásból
eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú, ha igazán emberi
lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek, hogy
szívünk jó legyen.
Amikor a legjobbat adjuk magunkból, anélkül, hogy cserébe várnánk
valamit, békében vagyunk saját magunkkal és az Univerzummal.
Minden
visszatér, amit adunk.
A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.
Ha azt mondod, csak a szél zúg
odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a
földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót
neki.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly
apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető
érzést, hogy megtehetted.
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak
kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az
angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel,
hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a
szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként,
lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb
kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet.
A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Nem te választod az életedet: ő választ téged.Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság.
Csak fogadd el és menj tovább.
Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit
kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.
El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.
Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen
színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat,
jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a
fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi
irántad.
Nehezen tanulja meg az ember, hogyan kell elhagyni dolgokat. A kígyó levedli bőrét, mert arra van szüksége
Nem férnek el az új dolgok, ahol kevés a hely.
Semmi sem fontosabb, mint hogy jól érezzem magam.
Minél jobban érzem
magam, annál inkább elfogadom, hogy az élet csodálatos dolgai felém
áramoljanak.
A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb
gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol.
Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi
viszonzást nem vártál érte?
S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem.
Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a
következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel
és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy
mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan
sokat beszélünk, de kevésbé értjük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
