Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors
szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól.
Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és
tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig
vagyunk - míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden;
lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.
