Nagy István Attila

Hiányzol.

Az életemből, az ágyamból,

a vonuló felhők futásából,

az ébredő nap első sugaraiból.

Hiányzol a tárgyakból,

amelyeket megérintek,

hiányzik a tükrömből az arcod.

(...)

Nehéz csönd nyomja szívemet.