A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal.S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak, vagy sebeznek.
És bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltűri, s elfedi.
És jön tovább, és helyet csinál magának benned: mert szeret.
