Meghalt, akit szerettél, s mégis úgy érezted néha, mintha látna téged? Érezted, hogy bizonyos dolgokat nem tehetsz meg, mert "mit szól ő hozzá"? Néha meg kifejezetten biztat: Tedd meg!
Ne félj! Volt már ilyen élményed?
Sohasem vagyunk teljesen egyedül. Akinek a lelke érzékeny, tudja. Néhányan azonban azt hiszik, ilyenkor csak emléke szólal meg az eltávozottnak. Benne van az, akinek a hangját mintha kívülről hallaná. Ott szól, a saját lelkében.
Ő mondja, saját magának.
Nem baj, ha így gondolod, de legalább mondd magadnak. Legalább beszélj magaddal! Legalább súgj magadnak! Legalább halld meg a tanácsadódat - kívül vagy belül, mindegy. De állj szóba magaddal. Hallgass a jobbik énedre.
Egyszer majd úgyis rájössz, hogy kívül vagy belül: mindegy. Rájössz, hogy sokan látnak, és soknak fontos vagy. Akkor is, ha egyelőre nem tudnak másképp, csak súgással segíteni.
Aki szeretett, veled marad.
