Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges
energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és jövő
irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt
állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk
magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem
éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és
mulasztunk.
A jelenre kell elsősorban odafigyelni.
