Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz
rá. Aki szeret, ezt teszi. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És
engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni,
hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt,
távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit
szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy
neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem
messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A
gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy
napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti
hozzád.
