De végül megértettem, hogy az felnőtt ember,
– aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára;
– aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is;
– aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy társas magány között választhat;
– aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára;
– aki mindezt lázadás nélkül elfogadja;
– s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
– aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára;
– aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is;
– aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy társas magány között választhat;
– aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára;
– aki mindezt lázadás nélkül elfogadja;
– s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
