Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen
rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a
mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára,
szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor
is. Sőt. Ilyenkor igazán.
