Vajon minden múltbéli sérelmünk, fájdalmunk és jelenlegi hiányunk
ellenére tudjuk-e szeretni az életet?
Nem csak úgy elviselni,
elhordozni, tisztességgel végigcsinálni, hanem élvezni, örömmel fogadni
azt, amit ad, még ha sok mindent nem is kapunk meg, amire vágyunk?