Olyan kell, akit epekedve várok haza ezer meg egy nap után is. Aki
számít a tetteimben, akinek számítok. Akivel körbetáncolhatom a napokat,
de végig is izzadom. Akivel a testemet nem takarni akarom, hanem
megnyitni, kitárni a lelkem. Akit századjára is megölelhetek napjában,
nem sokallja. Akinek a szíve egy ritmusra ver az enyémmel, és a vér az
ereiben ugyanolyan forró, mint nekem. Passzoljon a szája a számhoz,
szavaival ne üssön, ne vágjon mert már nem állom. Olyan kell, aki
átgyalogol a sivatagon, mert tudja, hogy ott várom édes vízzel a végén,
s bátran kortyol belőle, mert sose fogy el. Számára nem. Olyan, aki
megvívja értem a harcokat másokkal szemben, s elfogadja ha én megyek
csatába érte. Aki megfogja a kezem és vezet, aki után csukott szemmel is
mehetek. Aki nem tudja nélkülem elképzelni az életet, aki magáénak
érez, és meg akar tartani. Aki vigyáz és óv, aki láthatatlan magját
ülteti el életünk fájának az ő kertjében. Akinek a Paradicsom sem olyan
csábító, mint az én szerelmem. Had legyek mindene, a vágya az álma.
Olyan kell, aki hagyja, had szeressem mindenestől, kétkedés nélkül,
bizalommal, és nem lök félre, nem ad más kezébe, mert túl fontos vagyok.
Más már nem érdekel.
