Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.
Gárdonyi Géza: Március – részlet
Bejegyezte:
Angyalka
Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?
A virágok akkor a föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról. A gólyánk a Nílus partján állott és hazagondolt. A fecskénk pedig ott ült az arabus fákon és szintén hazagondolt.
Mert a gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket mind a kettő: a gólya a Fodorék házán, a fecske meg szanaszét a jól megválasztott ereszek alatt.
Azóta már úton is vannak. Valahol a tenger fölött száll felénk egy nagy fehér felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy fekete felhő. Azok a fecskéink.
Marie de Rabutin-Chantal
Bejegyezte:
Angyalka
Ó, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani,
megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen,
hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon
hiányzik nekem, drágám: szívem-lelkem annyira gyötrődik, mióta
elszakadtunk egymástól, hogy valóságos testi kínokat érzek.
Márai Sándor
Bejegyezte:
Angyalka
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két
kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák
fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a
magányt és a lármát! (...)
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
Dr. Csernus Imre
Bejegyezte:
Angyalka
A társadalom zöme számára a karácsony az a
három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék
egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február
másodikán vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és
szeretettel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt
jelenti: karácsony van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









