Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
Hiányzol.
Az életemből, az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod.
(...)
Nehéz csönd nyomja szívemet.
Ha elgyengülsz, én erős leszek.
Ha elveszel, leszek a hazafele vezető
utad.
Ha elcsüggedsz, felvidítalak.
Az idők végezetéig szeretni foglak.
Mindannyiunknak szüksége van álmokra.
Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
