"Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilalt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a "Jajj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nemcsak nekünk ver. Az "Ámor nyila" butácska szimbóluma ezt jelenti: "Juj, eltaláltad, ez jó! De látod, vérzik is, és fáj. " A szerelem néha valóban halálra sebez. Mert meg akarja szüntetni "magánszívünket".
