"..Amikor úgy érzed, hogy a világ összes fájdalma a válladat nyomja..szíved darabokban...sós könny csorog az arcodon..kapaszkodnál de nincs mibe..levelet írnál..de nem fog az agyad..kiáltatni szeretnél, de csak suttogni tudsz..kérdeznéd: Miért nem nézel önmagadba? Az érzéseidnek miért nem tudsz hangot adni? Miért nem vagy magaddal őszinte? A sértődés nem büszkeség..hanem egy tudatalatti állapot..lépj át rajta és vállald fel azt amit belűről érzel..Ezeket kérdeznéd és mondanád..de nem teszed..Helyette próbálod ragasztgatni a szíved..de titkon tisztában vagy vele, hogy ez teljesen soha nem sikerül..egy darab mindig hiányozni fog..amit nála hagytál..."