A szív betegségének számtalan élettani és lelki oka is lehet. De a pszichés ok, amitől leggyakrabban "megszakad" a szívünk, az a kis énke görcse, magánya, kétségbeesett önvédelme. A valódi érzelmek helyett csakis a heves emóciókat ismeri, a kizökkent indulatokat, a szenvedélyeket, a ,rátörő félelmeket, melyek kibillentik a természetes ritmusából. És mivel nemcsak Önmaga, vagyis a benne lakó isteni Énje, de a másik ember felé is le vannak zárva a határai: szétrobbantja az életadó szívét... Nem tudatosan persze... Csak szűk lett az élete. Beszorult. Elege lett magából. Görcsösen szorította belülről az ajtaját. Képtelen volt odaadni magát. Nem tudta se önmagát, se másokat szeretni. Szívét börtönként élte meg... Ki akart törni belőle...
Szeretni akart... Azt akarta, hogy szeressék... és ezért fölrobbantotta szívének falait... Nem tudta, persze, hogy ebbe bele is halhat... Az utolsó pillanatban döbbent rá, amikor már késő volt... "Úristen! Én csak szeretni akartam, s ez most az életembe került!"...
Szeretni akart... Azt akarta, hogy szeressék... és ezért fölrobbantotta szívének falait... Nem tudta, persze, hogy ebbe bele is halhat... Az utolsó pillanatban döbbent rá, amikor már késő volt... "Úristen! Én csak szeretni akartam, s ez most az életembe került!"...
