Olyan jó lenne, ha hamar visszajönnél, két kezeddel felemelnéd szomorú fejemet, szemembe néznél és azt mondanád, ne sírj, itt vagyok, nem mentem el, hiszen tudom, hogy nem lehet téged percre se magadra hagyjalak, mert akkor újra sötétben leszel, nem mentem el, csak picit elbújtam, hogy meglesselek, milyen vagy mikor engem keresel. De máskor, (mondanád) most hogy láttam, milyen szomorú vagy nélkülem, hogy mert nem láttál, mennyire megijedtél, máskor nem teszek ilyet, máskor, ha elbújok, előtte szólok, nem tűnök el, csak ide a fa mögé elbújok.