"... Mert nem vagy,
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdat képzelek csillagtalan égre,
s hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
mindkettőnket véresre sebeznének..."
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdat képzelek csillagtalan égre,
s hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
mindkettőnket véresre sebeznének..."