Ma hiába éget a nap, könnyeimet nem szárítja fel. A szél sem, mi barna
hajam közé keveredve táncot jár. Valami fájdalom lépett szívembe. Mi
megmagyarázhatatlanul és könyörtelenül tép ki minden jókedvet elmémből.
Már mondanom is felesleges, a süket fülek úgy sem értik, miért húzom
térdem szívem fölé. Ha lehunyom a szemem, eltűnik a világ. De mégis
hallom azt a vészjósló kurrogást. A fenyők ágaiba bújt. Elvesztem...