„Szörnyű belegondolni. De nem esik nehezemre. Tudom, mit éreznék akkor, tudom, hogy sírnék… és tudom, hogy butaság lenne... És szemétség. Mióta szoktam azért sírni, mert valaki végre boldog lehet? Normális ember örülne, ha boldognak láthatná azt, akit szeret. De én nem bírnám elviselni, ha mással boldog…”