Olyan hihetetlen az egész. Te, és én veled szemben. Annyi év után.
Emlékszem, mikor utoljára láttalak. A napra, az időre, az utcára, arra, mit vettem fel aznap és talán mindenre olyan aprólékosan, mintha tegnap történt volna, és mintha életem egyik legfontosabb eseményeként tartanám számon. Pedig nem történt semmi. Láttalak és Te láttál. Csak pillanatokra néztünk fel, úgy tettünk mintha sietnénk valahova, mintha észre se vettük volna egymást. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak egy vagy a tömegből és elhesegetni a gondolataimat azokról a szálakról, melyek mégis hozzád kötnek.
Csak pár másodperc telt el, mégis óráknak tünt. Elmentünk egymás mellett köszönés, mosoly, ölelés nélkül. Mint két idegen...
De nem, mi rosszabbak voltunk. Két ismerős, akik idegent játszottak.
És most megint itt vagy. Pár lépésnyire. Talán jobbra kéne menned, nekem meg balra. De én most nem térek ki... és Te?
Emlékszem, mikor utoljára láttalak. A napra, az időre, az utcára, arra, mit vettem fel aznap és talán mindenre olyan aprólékosan, mintha tegnap történt volna, és mintha életem egyik legfontosabb eseményeként tartanám számon. Pedig nem történt semmi. Láttalak és Te láttál. Csak pillanatokra néztünk fel, úgy tettünk mintha sietnénk valahova, mintha észre se vettük volna egymást. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak egy vagy a tömegből és elhesegetni a gondolataimat azokról a szálakról, melyek mégis hozzád kötnek.
Csak pár másodperc telt el, mégis óráknak tünt. Elmentünk egymás mellett köszönés, mosoly, ölelés nélkül. Mint két idegen...
De nem, mi rosszabbak voltunk. Két ismerős, akik idegent játszottak.
És most megint itt vagy. Pár lépésnyire. Talán jobbra kéne menned, nekem meg balra. De én most nem térek ki... és Te?
